Gyöngyöstarján története Gyöngyöstarján az ország legmagasabb hegyvonulatánál, a Mátra déli lábánál terül el, a Tarján-patak völgyében, Gyöngyöstől csupán 7 km távolságra. A fölötte magasló hegyet hajdan vár is koszorúzta. E későbronzkori települést a 707 m magas Világos, valamint a 812 m magas Tóthegyes öleli körül
     A heves megyei kis község neve arra utal, hogy az ország egyik legnagyobb nemzetségének birtoka volt. A XIII. század óta lakott, első írásos emléke 1275-ből származik. Ekkor Tharian maior és minor névalakban szerepelt. Az Aba nemzetségből származó Tarjáni György három fiának birtokát képezte.
A falu két részre oszlott: Nagy- és Kistarjánra.

Ősi pecsétünk 1571-ből való, a megyéből a legrégebbi. Címeralakja egy szarvasfej, agancsa két ága között kereszt látható. Körben ez volt olvasható: "Genges Tarjaniensisz". Mind a pecsét, mind a címer a Szent Hubertus legendából fakad. E pecsét alapján készült el jelenlegi címerünk.     Gyöngyöstarján mai címere

Gyöngyöstarján pecsétje 1571-ből        A csücsöktalpú pajzsban helyezkedik el az ezüstszínű agancsos szarvasfej a fejtetőn arany színű kereszttel. A fejtől jobbra és balra a falu gazdasági tevékenységére utaló szőlőfürt látható. Az alap osztóvonalát a község határában lévő Világost és Tóthegyest stilizáló hegyvonulat adja.

     1383 után a település a Széchényi család birtokában volt. 1451-1560 között oppídiumként említik az okmányok, amely mezővárosi rangot jelent. 1582 táján Losonczy Anna és férje, Ungnad Kristóf szerezte meg a települést, majd 1650 körül a birtokterület Haller Sámuel tábornokra szállt, s maradt egészen a XVIII. század közepéig. A Haller család a barokk templomot, a plébániát, valamint a környék legnagyobb, legjelentékenyebb borpincéjét építtette 1740 körül.

     A török hódoltság alatt a lakosság a sziklákba vájt pincékbe rejtőzött. A falu nem néptelenedett el, de mezővárosi rangját elvesztette. Súlyosabb csapásként érte a települést, hogy 1596-ban tűzvész martaléka lett Gyöngyöstarján.

     1660-ban kétosztályú fiúiskola indult 170 tanulóval. A település fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkezett. Volt lignitbányája, téglagyára, agyag- és homokbányája, kőbányája, serfőzőháza valamint szívógáz- és vízimalma.

     Az 1700-as években a fejlett borkészítés és a közeli gyöngyösi borpiac helyhez kötötte az embereket. A lakosság egy része napjainkban is a hagyományos földművelésből és bortermelésből él.

     Az 1830-as években a falu gróf Forgách Alajos, az Esterházy család, valamint Almásy Ferenc birtokában volt.

     1848-ban a szabadságharc hallatára, Kossuth Lajos hívó szavára a faluból is hadba állt 12 jobbágy. Derekasan harcoltak, többen hősi halált haltak. Emlékükre utcát és teret neveztek el a községben, így a Gyöngyöstarjánba látogatók a Hősök útján közelíthetik meg a falu központját, a Jókai teret.

Gyöngyöstarján látképe a Hősök utcáról

     A szabadságharc idején kolera pusztított a faluban, s a helyzet csak romlott, mikor a hegyekben eredő patakok többször elöntötték a mélyen fekvő területeket. Az utolsó nagy árvíz 1989-ben volt, ezután megkezdték a patakok szabályozását.

     Az I. és II. világháborúban sok helybéli lakos vett részt, akik közül nagyon sokat hiába vártak évekig haza. A hősi halottak tiszteletére a carrarai márványból készült áldozati emlékmű a művelődési ház előtti parkban látható.

     Az 1900-as évek első felében Borhy Györgynek volt itt nagyobb birtoka. Borhy elsősorban tervszerű erdőgazdálkodást honosított meg. A község határában, a Sósi-réten a nagybirokos gyönyörű vadászkastélyt építtetett, amely ma igen népszerű mind a belföldi, mind a külföldi vendégek körében.

     A község másik közkedvelt kirándulóhelye Fajzatpuszta, amely az 1200-as években egy vörös ruhás szerzetes rend tulajdona volt, később pedig jezsuita birtokként működött.

     Érdemes még megemlíteni, mint gyöngyöstarjáni érdekességet, a Kövesdombon található hazánkban egyedülálló, európai hírű kőképződményt, amely úgynevezett lemes, pados jáspis lelőhely. Az alsó rétegekben a zöld, felül a vörös dominál.

	A község határában található még a Lógi-kút, amelyből az 1900-as évek elején egy harangot emeltek ki, melyet a tatárok elől a lakosság süllyesztett a kútba. A harang a templomban, a szószék alatt van kiállítva.      Meg kell még említeni - történelmi szempontból - a Les-hegyet, melyről a lakosság az Alföld felé kémlelt, hogy jönnek-e a tatárok.
Kövesdomb: Jáspisrétegek

     1960-ban Gyöngyöstarján a szélsően agrár jellegű falvak kategóriájába sorolható, ahol nagy hagyományai vannak a gyümölcs- és szőlőtermesztésnek. A nagyüzemi mezőgazdaságra történő áttérés nagyban csökkentette a mezőgazdasági feldolgozást. 1960-hoz képest 1970-ben agrárból mérsékelten agrár lett a község, majd 1970-hez képest 1980-ban mérsékelten agrárból iparszegény lett Gyöngyöstarján. A mezőgazdaság fejlődésének állomásai:

     A falu életében jelentős volt az 1960-1980 közötti időszak. Megépítették a Művelődési Házat, és az 50 férőhelyes óvodát, új orvosi rendelő készült szolgálati lakással, felújított épületben átadták az Öregek Napközi Otthonát, valamint elkészült a ravatalozó. Korszerű víz- és telefonhálózat épült ki, korszerűsítették az egész villanyhálózatot és megkezdték a patakszabályozási munkálatokat.

1980-ban megépült az új iskola, melyet az elkövetkezendő években két ütemben bővítettek. Új postát kapott a település és az óvoda is bővítésre került. Több km úthálózat kapott szilárd burkolatot, befejeződtek a patakszabályozási munkálatok és hordalékfogó gátak kerültek átadásra (a Tarján-és Meggyes-patakon). Korszerűsítették a közvilágítást és a vízbázis is bővítésre került.

Gyöngyöstarján képeslapon 1.

Az 1990-es években ismét dinamikusan fejlődött a település.      Kiépült a községi szennyvízhálózat, a vezetékes gáz, és a telefonhálózat. A hősi halottak tiszteletére áldozati emlékmű készült, a római katolikus templom külső tatarozást kapott.      Újabb utak, járdák épültek, illetve felújításra kerültek.      Működésbe lépett a kábeltelevíziós rendszer.      A falu központjában megépítették a kereskedőházakat, megtörtént a parkosítás, elhelyezték az utcanév táblákat, valamint a központban a falutérképet helyeztek ki az idelátogatók könnyebb tájékozódása érdekében.

Megtörtént a hídkorlátok felújítása, cseréje, valamint helyet biztosítottak a gyógyszertárnak, illetve megnyílt a fogorvosi rendelő.      A polgármesteri hivatal és intézményei korszerű irodatechnikai eszközökkel lettek felszerelve, az iskolában számítógépes- és nyelvi tanterem került átadásra.      A millenium évétől mezőgazdasági út épült, az új településrészen lévő utca is aszfaltburkolatot kapott, valamint az egész település úthálózatának felújítása befejezésre került.      A község központjában átadásra került a Tarján Klub, körülötte térburkolatot építettek, mellette pedig parkot hoztak létre.      A község vízellátásának érdekében új nagyteljesítményű kutat fúrattak, energiatakarékos lámpákkal láttak el több utcát, valamint sor került a templomot megvilágító fényszórók korszerűtésére.      Kialakították az ÁMK-ban a háztartási tantermet, megterveztették a tornatermet és elkészült az akadálymentesítés.

Gyöngyöstarján képeslapon 2.

Az ifjúsági nyelvi képzések fejlesztésére kapcsolatot teremtettek a németországi Wershofen és Geisingen településekkel. A sportot kedvelők nagy örömére elkészítettek a sportpálya mellett egy salakos kispályát, melyet kerítéssel és esti világítással láttak el. Átépítették a sportöltözőt és felújították a füves labdarúgópályát. A község legforgalmasabb helyein mintegy 100 db virágedényt helyeztek el, ezzel is szebbé, virágosabbá téve a települést. Megjelentették a Gyöngyöstarjáni Hírmondót, mely a község helyi időszaki lapja. Felújították a ravatalozót, bevezették a szelektív hulladékgyűjtést valamint a kábeltelevíziós rendszert teljesen átalakították, s így lehetőség nyílt az egész településen az Internet bevezetésére.

A gyöngyöstarjáni emberek életkörülményei tehát egyre javulnak.

     A község lakosságának létszáma 1786-tól ismert. 1960-ban volt a legmagasabb: 2878 fő, azóta lassan, de folyamatosan csökken. 2010. január 1-én a lakosság száma 2475 fő.