
|
|
Perry Madeleine emlékére
A faluból kiérve, az út úgy feküdt a földön, mint a homoki vipera. Az egyik kanyar a másikat beérte. Boldogan szaladt be az erdő sűrűjébe. Jobb oldalt magas domb emelkedett, Ezen pihentek a megfáradt fellegek, a döngölt út szélén szakadék tátja éhes száját, lent a völgyben tehén kolompol. Gémeskút nyújtogatja mindig szomjas nyakát, a juhász itatja nyáját. Tarka tehenek lustán kérődznek árnyékot adó lombos fák töviben.
De a Mulatón a perzselő nap alatt araszolt egy fakózöld hátizsák. Abból kandikált ki két frissen sült kenyérke és kíváncsian nézték, hová viszi őket vendégségbe. A hátizsák előtt görnyedten ballagott egy töpörödött nénike. Hiába volt ő a felnőtt s én a gyermek, szinte egynagyot léptünk. Messziről nézve a dolgot, úgy látszott, hogy a batyunak két tornacipős lába van és két vékonyka karja. Feje az nincs, hiszen a kenyérke eltakarja.
folytatás >>
CSÓKOLOM ILKA NÉNI
Itt a Kalyinka-völgyben húzódik meg a fák oltalma alatt a Gera-tanya. Amíg éveinek számát szorgalmasan gyűjtögette Ilka néni, addig élete csillaga egyre közelebb került a hegy csúcsához, hogy majdan egy decemberi este végleg aláhulljon. Bármilyen öreg is volt ez az asszony, mindig össze tudott magába kaparni annyi erőt, hogy kiabálni tudjon. No nem velünk! - Az állatokkal.
folytatás >>
PERRY ÚR |
Rég volt, mikor utolára |
láttam. |
Vissza kell gondolnom |
huszonöt év távlatába. |
Szemében ott nevetett |
Az elmúlt évek ifjusága. |
Biztos vagyok benne, |
Már Bölcsnek született. |
Okosan élte meg az éveket! |
Hazárdjátékos volt Ő |
A javából, az bizony! |
Az Életére feltett egy |
Másik életet. |
Én már csak akkor |
Találkoztam Vele, |
Mikor huncut mosollyal |
Zsebre vágta az Egészet! |
|
|
 |
A bárónő
II.rész
Kínos feladatomnak teszek eleget, amikor ismét a géphez ülök és leírom Valerie történetét. 2001-ben gyermeki naivitással dolgoztam föl a múltat. Csak jót és szépet gondoltam a fajzati kastély volt lakóiról. Perry Jean új történeteket mesélt a régi időkről. 1960-ban az ötéves tervek alapján épült az ország. A gyerekek szép történelemkönyvekből tanultak. A Szovjet katonák ideiglenesen hazánkban állomásoztak. A pedagógusok ennek szellemében okították oktondi fejünket.
folytatás >>
Bocsássunk meg Amadee
2004. Lementek az őszi hónapok és belefogtunk a december elfogyasztásába. Hamarosan itt a karácsony, majd' mindenki a Szeretetről fog beszélni. Akinek szerencséje lesz és a sorsa úgy vagyon megírva, köszöntheti az újesztendőt. December van most, a télnek neki vetkőzött az erdő, és tárt karokkal várják a tölgy-és bükkfák a hópihéket. Sokan emlékeznek az elmúlt télre, hogy milyen nagyot aludtak a hótakaró alatt és a tavasz közeledtével milyen jól esett friss rügyeket fakasztani. A csupasz ágak fölött itt-ott halovány kék eget lehet látni, amelyen felhők keresik a boldogulásuk útját. Reggel vidáman délnek szaladnak, délután nyugatra vonulnak, este a sötétben pedig eltévednek. Van olyan is, amikor gyülekeznek és szép lassan acélszürkévé lesznek, s a hegyek tetején megpihennek.
folytatás >>
IZIDOR
A Mátra vonulatai sok érdekes, értékes dolgot rejtegetnek önmagukban. Csöppnyi települések éltetik a hagyományt. Az asszonyok nyakában ott díszeleg a gyöngykaláris, ünnepeken fejükre kerül a főkötő. A hegy oldalakban tanyasi emberek küzdenek a természet erejével és Istenhez panaszkodva élik napjaikat. Nemcsak az alföldi tanyavilág létezik. A Teremtő különböző rendű és rangú embereket teremtett, hogy ne legyenek unalmasak a hétköznapok.
folytatás >>
|
 |
|