Gyöngyöstarján

Falunap másképpen

Azt hiszem az első falunapunk spontán módon születhetett meg. Valami olyasmit képzelek, hogy ráébredtek a tanácsnál, hogy kell egy olyan alkalom, mikor átélhető a közösségi lét, az, hogy egy faluban élünk, hogy tudunk egymásról, valamit közösen csinálunk. Bár ez nem biztos, hogy így tételesen fogalmazódott meg, inkább csak a megérzett igényre történő válasz volt, hogy "kell egy falunap". Volt ebben akkoriban kövérek-soványak focimeccs, főzőverseny, ki a legügyesebb háziasszony stb., aztán levezetésként persze este volt sztárfellépő meg tűzijáték.
Egy önfeledt, jó értelemben vett bohóckodás, együtt történő örömködésről szólt a nap. Emlékszem, igazából csak az esti tűzijátékra jöttek ki emberek Gyöngyösről megnézni.

Aztán ez az egész lassan átalakult, mint ahogy a körülöttünk lévő világ. Minden helyen lett falunap. Megváltozott a jellege is, a közösségkovácsolás helyett egyre inkább reklámcélokat szolgált. Hirdetve lett az újságban, hadd jöjjenek a népek, ismerjék meg a falut. Valamiféle presztízsvetélkedővé vált a dolog a falvak között, ki tud több előadót lehívni, ki tudja a legtöbb mutatványossal megtölteni a napot. Egyre inkább szolgáltatássá vált a falunap. Bár továbbra is voltak fellépők a faluból, egy-egy néptánccsoport, nóta- és dalénekes, a de már nem lehetett bevonni embereket olyasféle programba, amelyben nekik is szerepelniük kell. Ki akarja magát idegenek előtt produkálni? Meg valljuk be, tarjányi mentalitásunk sem engedi meg, hogy kinevettessük magunkat a többiek előtt. A falunapi közösségi együttlét lassan, de biztosan kimerült abban, hogy a téren találkozhatunk a falu másik végén lakókkal, akikkel a köznapok során csak nagyritkán futunk össze. Beszélgethettünk sörrel, borral, vattacukorral a kézben, miközben nézzük a műsort a községháza előtt. Nem kellett semmit tenni, beszélgettünk, közben rá-rápillantottunk a műsorra. Tiszta tévézés. Átfolyt rajtunk a műsor és a sör; kár hogy nem volt két színpad, és akkor még távirányító sem hiányzott volna.

Ez a szüretkezdő felvonulás más volt. Itt most egy szemléletmód váltásnak lehettünk tanúi. Utoljára a 80-as években fordult elő, hogy ennyi tarjányi mozdult egyszerre, örült egymás produkciójának, odatette magát a "falunap" sikeréhez.

Köszönet a faluszépítő egyesületnek, a pávakörnek, hogy megtörték a langymeleg tendenciát, és egy olyan délutánt teremtettek nekünk, ahol nem kívülállónak, szemlélődőnek, hanem a közösség tagjának érezhettük magunkat.

lap tetejére >


	Falunap másképpen Azt hiszem az első falunapunk spontán módon születhetett meg. Valami olyasmit képzelek, hogy ráébredtek a tanácsnál, hogy kell egy olyan alkalom, mikor átélhető a közösségi lét, az, hogy egy faluban élünk, hogy tudunk egymásról, valamit közösen csinálunk. Bár ez nem biztos, hogy így tételesen fogalmazódott meg, inkább csak a megérzett igényre történő válasz volt, hogy "kell egy falunap". Volt ebben akkoriban kövérek-soványak focimeccs, főzőverseny, ki a legügyesebb háziasszony stb., aztán levezetésként persze este volt sztárfellépő meg tűzijáték. Egy önfeledt, jó értelemben vett bohóckodás, együtt történő örömködésről szólt a nap. Emlékszem, igazából csak az esti tűzijátékra jöttek ki emberek Gyöngyösről megnézni. Aztán ez az egész lassan átalakult, mint ahogy a körülöttünk lévő világ. Minden helyen lett falunap. Megváltozott a jellege is, a közösségkovácsolás helyett egyre inkább reklámcélokat szolgált. Hirdetve lett az újságban, hadd jöjjenek a népek, ismerjék meg a falut. Valamiféle presztízsvetélkedővé vált a dolog a falvak között, ki tud több előadót lehívni, ki tudja a legtöbb mutatványossal megtölteni a napot. Egyre inkább szolgáltatássá vált a falunap. Bár továbbra is voltak fellépők a faluból, egy-egy néptánccsoport, nóta- és dalénekes, a de már nem lehetett bevonni embereket olyasféle programba, amelyben nekik is szerepelniük kell. Ki akarja magát idegenek előtt produkálni? Meg valljuk be, tarjányi mentalitásunk sem engedi meg, hogy kinevettessük magunkat a többiek előtt. A falunapi közösségi együttlét lassan, de biztosan kimerült abban, hogy a téren találkozhatunk a falu másik végén lakókkal, akikkel a köznapok során csak nagyritkán futunk össze. Beszélgethettünk sörrel, borral, vattacukorral a kézben, miközben nézzük a műsort a községháza előtt. Nem kellett semmit tenni, beszélgettünk, közben rá-rápillantottunk a műsorra. Tiszta tévézés. Átfolyt rajtunk a műsor és a sör; kár hogy nem volt két színpad, és akkor még távirányító sem hiányzott volna. Ez a szüretkezdő felvonulás más volt. Itt most egy szemléletmód váltásnak lehettünk tanúi. Utoljára a 80-as években fordult elő, hogy ennyi tarjányi mozdult egyszerre, örült egymás produkciójának, odatette magát a "falunap" sikeréhez. Köszönet a faluszépítő egyesületnek, a pávakörnek, hogy megtörték a langymeleg tendenciát, és egy olyan délutánt teremtettek nekünk, ahol nem kívülállónak, szemlélődőnek, hanem a közösség tagjának érezhettük magunkat. lap tetejére >